Minden táskának van egy története. Ez az enyém.

A varrógép kattogása gyerekkorom óta az otthon melegét jelenti – az alapokat édesanyámtól lestem el. Kétgyermekes anyukaként a varrás lett az én igazi „szigetem”: amikor a szabásmintákon gondolkodom, vagy összeválogatom a különböző textúrákat és színeket, teljesen kikapcsolok.

Néhány éve találtam rá a táskakészítésre, és azóta nem engedett el. Több mint 10 éve van egy családi vállalkozásunk, de a MANA BAG táskák készítése közben érzem azt, hogy igazán önmagamat adhatom. Kreatív játék ez az anyagokkal – aminek a végén nem egy tárgy születik, hanem valami maradandó.

Egy kis Tisza-tavi városban nőttem fel, az egyetem után ide tértem vissza, itt alapítottunk családot. Nálam nincs gyártósor, nincs tömegtermelés. Ugyanabból a táskatípusból, ugyanolyan szín- és anyagösszetétellel legfeljebb néhány darab készül – és azok mintája is eltérhet egy picit. Ha egy varrás nem tökéletes, szétbontom és újrakezdem.

Hiszem, hogy egy táska akkor jó, ha nemcsak szép, de valódi társ a mindennapokban. Ezért tervezek olyan praktikus darabokat, amilyeneket én magam is szívesen hordanék. A „mana” az életerőt jelenti – és pontosan ezt szeretném átadni minden táskámmal.

Így születik egy MANA BAG táska

Itt kezdődik minden – egy ötlettel és egy szabásmintával

Mielőtt a varrógép előtt ülnék, először mindig a fejemben születik meg a táska. Milyen legyen a fazonja? Milyen anyagok illenek össze? Hány zseb kell, hogy tényleg praktikus legyen? Aztán jönnek a minták, a méretek, a próbálgatás – és csak akkor nyúlok az ollóhoz, amikor már tudom, hogy működni fog.

Válogatás és szabás – ahol a táska karaktere eldől

Az anyagokat kézzel válogatom össze, hogy a minták, textúrák és színek pontosan úgy illeszkedjenek, ahogy elképzeltem. Nincs véletlen kombináció – minden egyes darabot addig forgatok, párosítok és cserélgetek, amíg nem érzem, hogy „ez az”. Aztán jön a szabás: a mintát ráfektetem az anyagra, és milliméterről milliméterre haladok, mert ami itt eldől, azt utána már nem lehet korrigálni.

Varrás – ahol az anyagdarabokból táska lesz

Ez a kedvenc részem. Amikor az összeválogatott darabok végre találkoznak, és öltésről öltésre formát ölt a táska. Cipzárak, pántok, bélés, zsebek – minden a helyére kerül, a saját kezemmel. Ha valami nem úgy áll, ahogy szeretném, szétbontom és újrakezdem. Nincs kompromisszum, mert tudom, hogy amit most elengedek, az később zavarni fog – engem is, és téged is.